És jönnek a lovak!

A férje olvasott értelmiségi. Nem káromkodik. Maximum ha blogol, ha kommentel. Mostanában gyakran szóvá teszi, hogy a felesége sokszor ragadtatja el magát. A kurva életbe, baszki már, a büdös picsába. Nem igaz, hogy így kell beszélni… ! Egyre több a konfliktus, a feloldatlan feszültség. Régen persze minden másképp volt.

Azon az estén valamelyik csatornán ment egy romantikus film, a főszereplő sármos férfi, Richard Gere, juhh, nem egy taknyos kis suhanc, és csak most kezdődött? Zuhanás a fotelba, a gyerekek ágyban… Mikor is volt ilyen mostanában?! Éjjel a parton. Két megfáradt ember és egy kezdődő kapcsolat: lassú történet, finom mozdulatok, lelkiség ezerrel. Persze vele nem lehetett soha ilyet nézni, de most valahogy ott ragadt. Csak fél szemmel követte, közben megvacsorázott, belepillantott még az újságba, nem is ült le, csak megállt a néha a tévé előtt. De nézte.

A nőt elragadták az érzelmek: egyre inkább úgy érezte, együtt lélegzik a filmmel, várja a végkifejletet, az új szerelemnek győznie kell! Gyönyörű képek, nem nyüzsgős tengerparti felvételek. Kicsit zordnak hatott, kicsit magányosnak és a világon kívülinek, de hát hol máshol történhetnek ilyen csodák? Mert igen, a csoda megtörtént: egymásra találtak a főszereplők, és eggyé vált velük a természet és a nő a fotelban.

– Bazd meg, és jönnek a lovak! – mondta akkor a cinikus értelmiségi, akinek volt némi kritikai érzéke a közhelyes megoldásokkal szemben, és bizony nem tudta türtőztetni magát, ami rossz, az rossz, ki kell mondani. Mert gyönyörű, vágtató vadlovak jelentek meg a parton, fölverték a vizet patáikkal, és hogy még hatásosabb legyen, közben lelassított a felvétel is.

A nőnek eleredt a könnye, és úgy zokogott, ahogy csak egy gyerek tud a legmélyebb fájdalmában. A férfi nem győzte vigasztalni, és közben nem tudta eldönteni, hogy mi miatt is sír valójában ilyen vigasztalhatatlanul. Az érzelmek mindkét oldalon a maximumra hágtak. Az egyiken a beteljesült szerelem romantikus drámája és mélységes csalódás egy idióta beszólás miatt. A másikon a nem túl feszült várakozás utáni kitörés egy képtelen befejezés miatt, amit a meglepett döbbenet tesz teljesség: ez meg mit sír most? Nem is volt olyan durva megjegyzés erre a középszerű filmre.

A vigasztalásból szeretkezés lett, a feszültség feloldódott. A vadlovak pedig ott maradtak a tengerparton, és a nő szomorú volt, mint egy rossz filmben. Bazd meg, jöhetnének azok a lovak! A kurva életbe, baszki már, a büdös picsába…